A Bordeaux borvidékétől északra eső területek már több mint félezer éve kapcsolatba kerültek az angol és holland borkereskedőkkel. Könnyed boraik nehezen bírták a tengeri szállítás viszontagságait, így egyre többen a desztillálást választották termékeik „tartósítására”. 1549-ben említik először az eau de vie-t, de a lepárlás széleskörű elterjedése a 17. századig váratott magára, mikor is De La Croix Maron lovag 1625 környékén feltalálta a kettős lepárlást, ami magasabb alkoholfokú és jobb minőségű italok előállítását tette lehetővé. Így születtek meg a borpárlatok, vagyis a brandyk.

COGNAC

A cognac a brandy egy speciális változata. A külön elnevezés oka az ital származási helyében keresendő, ugyanis cognac csakis a Franciaországban található Charante völgyében előállított borpárlat lehet. A régió 6 körzetre oszlik, melyek közül a Grande és a Petite Champagne adja a legkiválóbb minőséget. A Fine Champagne ezen két terület párlatainak házasítása, melyben előbbi legalább 50%-ban van jelen. (A Champagne megnevezésnek semmi köze Champagne régióhoz, az egyedüli közös vonás a talaj magas mésztartalma, mely garantálja a kiváló alapanyagot.) Maga a lepárlás kétszeri és csak réz Charentais edényüstben történhet, a párlatot Trocais vagy Limousin tölgyből készült hordóban érlelik minimum 2 évig (de legtöbbször sokkal tovább). A házasítás után állítják be a végső alkoholfokot (kb. 40% abv).

A hordós érlelés hossza szerint egy Cognac lehet *** vagy VS (két év), VSOP (négy év) és XO (hat év, 2016-tól 10 év).

ARMAGNAC

A Bordeaux borvidékétől délkeletre találjuk a termőkörzetet. Az óceántól távolabb már nem érezhető annak moderáló hatása, így a cognacnál szárazabb, melegebb nyarak köszöntenek be errefelé. Története a 12. századig és a mórokig nyúlik vissza, de nehezebb megközelíthetősége miatt az északi rivális árnyékában maradt. A vidék arculatát manapság sem a nagy márkák, sokkal inkább az egyedi termelők rajzolják. Területe 3 körzetre oszlik, melyek közül Bas Armagnac a legnevesebb, párlataik gyakran egyetlen birtok neve alatt, évjárat megjelöléssel kerülnek palackba. A szőlőfajták közül itt is az ugni blanc dominál, de messze nem olyan mértékben, mint Cognac-ban. A hordós érlelés hossza szerint egy Armagnac lehet *** vagy VS (két év), VSOP (négy év) és XO (tíz év). A Cognac-kal ellentétben sokkal elterjedtebbek az évjáratos tételek is. Az eltérő lepárlás és másféle tölgy használata miatt az Armagnac rusztikusabb, teltebb, inkább aszalt gyümölcsökre emlékeztető aromákkal bír, míg a Cognac virágosabb, szőlősebb illatú.