A magyarok karácsonykor esznek halat, a katalánok talán naponta is. Persze ez nem meglepő egy olyan városban, ahová Frank Gehry, a világ egyik leghíresebb építésze nem múzeumot, hanem egy méretes pontyra emlékeztető köztéri szobrot tervezett, stílusosan a tengerparti sétányra. S ha ez még nem volna elég, a kikötőben is hatalmas rákkal találjuk szembe magunkat, kérdés tehát nincs is, Barcelonában elsősorban azt kóstoltuk, amit a tenger ad decemberben. Másodsorban minden egyebet. Kifulladásig.

Kezdjük a reggelivel, s ehhez a legjobb, ha a Ramblas közelében nézünk szállást, mert reggel alig pár perc alatt elérhetjük Spanyolország legnevesebb piacát, a Boqueriát. Az 1800-as évek közepén alapított piac valóságos fogalom, ahová a spanyol séfek is szívesen járnak vásárolni, nem beszélve a helyiekről és a több ezer turistáról nap mint nap. Ezért érdemes jól kitalálni, mikor akarjuk felkeresni a helyet, főleg, ha enni is szeretnénk valamelyik ételbárban. A kora délelőtt, vagyis a kilenc-tíz óra környéke egész jó időpont, akkor a spanyolok még regenerálódnak, így csak a turistákkal kell küzdeni a szabad székekért. Közülük is jó páran inkább a szállodákban esznek még ilyenkor, ami nagy könnyelműség, mert a Boqueria a világklasszis reggelik ideális terepe, van itt minden a poliptól a főtt borjúfejig, a friss osztrigához pedig adják a cavát is.   

Tapasbárok a piacon. Nos... ez az a műfaj, amit érezni kell, akárcsak a szerelmet, nem lehet csak úgy hirtelen jött vágyból cselekedni, mert ha már az első bódénál telezabáljuk magunkat, bánatos szemmel meredhetünk arra a sok finomságra, ami már – vagy épp – nem fér belénk. Szóval okosan, és koncepcióval kell itt enni. A Pinotxo a híres szakácsok kedvenc helye, és tényleg érdemes elidőzni kicsit. Mert nagyon jó a bébitintahal, a kagylóval szervírozott tőkehal, a rákok is, aki pedig már unja a tengeri cuccokat, kóstolja meg a hely specialitását, a capipotát. Nekem a borjúfej/láb reggelire kicsit erős kezdés, és inkább a Bar Centralnál indítjuk a napot narancslével, kávéval, majd omlettel. Aztán ellenőrzöm, hogy ma is ugyanolyan jó-e a polip, és nehogy már kihagyjuk azt a tojásos tintahalat…

Koncepció ide-vagy oda, sajnos a Boqueria tökéletesen alkalmas arra, hogy már reggel egész napra jóllakjunk, de aki tényleg gasztronómiai felfedezésre készül, fogja vissza magát, mert a város rengeteg izgalmas helyet tartogat az esti vacsoráig. Elismerem, vannak olyan önmegtartóztató egyének, akik képesek végigsétálni a Gótikus negyed szűk utcáin úgy, hogy nem leskelődnek be a tapasbárok ajtaján, s nem nézik sóvárogva (és jóllakottan), ahogy értő mozdulatokkal épp osztrigát bont egy fiatal szakács. Na, ezek nem mi vagyunk, kétfős gasztro-kommandónk mindkét tagja imádja az osztrigát, nem kérdés, hogy bemegyünk, rendelünk egy tucatot, majd pár apró szendvicset, jé, van sült osztriga is, csak egy kis kóstolót, és végünk is van. De mit tehet a társaság egyik tagja, ha a másik úgy dönt, emésztés gyanánt beül egy borbélyhoz? Hát persze, hogy vásárolni megy, a legjobb delikát üzletek a sikátorok ötszáz éves házaiban vannak, nem beszélve a ruha- és cipőboltok választékáról. Édes Istenem, miért születtem nőnek… Ha szigorúan csak a gasztronómiánál maradnék, száz méteres szakaszon járva költhetném a pénzem csokoládéboltban, borszaküzletben, hentesnél, friss pörkölésű kávék boltjában, és újabb tapasokra egy utcán belül. De muszáj visszafogni magam, ha vacsorázni is szeretnék. 

A város szállodái közül jó néhányban működik a’ la carte étterem vagy tapasbár, ezek közül vannak, amik a csúcskategóriába tartoznak. Ilyen például az Omm hotelben lévő Moo étterem, amit a Roca fivérek nyitottak. Joan Roca a spanyol szakácsszakma egyik legtehetségesebb fazonja, aki szakácscsaládban nőtt fel, s első éttermét 1986-ban hozta létre a szülei által üzemeltetett vendéglő szomszédságában. Az El Celler de Can Roca jelenleg a világ legjobb étterem cím birtokosa a Restaurant magazin szavazása alapján, van három Michelin-csillaga, s a barcelonai Moo étterem Felip Llufriu séfnek köszönhetően szintén szerzett már egyet. Az egyszerű, mégis nagyon stílusos Moo hatalmas borválasztékkal rendelkezik, amit Roger Visua sommelier, a 2008-as best wine waiter cím birtokosa állított össze. Az étlap négyféle menüt kínál: szezonálisat, vegetáriánust, gourmet menüt és Joan Roca kóstolómenüjét, s mindegyik kiegészíthető a menükhöz válogatott borajánlattal.

Szintén a város híres séfje Carles Abellan, aki több projektjéről is ismert Barcelonában az avantgárd tapasbártól a tradicionális falatozón át a tengerparti büféig, persze mindenhol a kiváló minőségű alapanyagokra építve a konyhát. Mi végül a tengerparti, lenyűgöző  W hotel első emeletén működő Bravóban vacsoráztunk, ami szintén Maestro Abellan projekje. A környezet meglepően barátságos és hangulatos, az este során pedig ismét bizonyítást nyer: lehet száz főre is tökéletes vendéglátást biztosítani. Ennyi vendég esetében a rendkívül munkaigényes extrém tapasok helyett más vonalat kellett kitalálni, s Abellan itt a friss helyi alapanyagokra fókuszál. A környékről szerzett halak, húsok, zöldségek vannak terítéken, persze kifinomult feldolgozásban, de korántsem túlbonyolítva. Csodálatos ízekre koncentrálhattunk, a felszolgálás pedig egyszerűen hibátlan volt. Sonkaválogatás, olívabogyó és friss kenyér érkezett előételként, nem maradhatott ki az osztriga sem, majd a tengeri uborka, s a főételként érkező hallal már küzdenem kellett kicsit. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a vacsora a hatodik étkezésünk volt aznap.)

Szerencsére a spanyolok imádnak enni, a vacsoraidő télen is későn kezdődik és jó sokáig tart. Mi kilenc órakor majdnem, hogy üres étterembe érkezünk, de tizenegyre szinte teltház lesz, viszont senki nem kapkod, és ugyanolyan figyelemmel szolgálnak ki nyolcvan embert, mint hatot. A kikötőből a belváros felé taxizva látjuk, hogy éjfélkor még tele vannak a tengerparti haléttermek, a belvárosban pedig hatalmas nyüzsgés a Ramblas környékén és a Gótikus negyed sikátoraiban. Mediterrán kikötővárosként kötelező élénk éjszakai élettel rendelkeznie Barcelonának, ami valószínűleg így is van, de sajnos mi éjfélre, amikor épp, hogy elindul a klubélet, az összeesés közelébe kerülünk, így személyes élményünk nincs e témában. A város legendás koktélbárját viszont semmiképp sem akarjuk kihagyni, így egyik este elvonszoljuk magunkat a Boadas bárba. Az 1933-ban nyitott hely manapság inkább tömegigényeket szolgál ki, és kicsit meglepődünk, hogy egy valóban klasszikus koktélbár nem szerepelteti választékában például a Ramos Gin Fizzt. A bártender becsületére szolgált azonban, hogy legalább megpróbálta elkészíteni. Nem is lett rossz, és különösen hálásak voltunk azért, hogy ezt az elég bonyolult italt hatalmas pörgés közepette alkotta nekünk lelkesen és kitartóan. Napjainkban a mixológia is elképesztően fejlődik, és a katalán fővárosban is van néhány kimagasló minőségű koktélbár, de a spanyolok inkább a borban jók, a borbárjaik választékban és stílusban is figyelemre méltóak, amúgy pedig a többség sör iszik. Mi azonban a cava-osztriga hit fanatikusai vagyunk, így több alkalommal is leróttuk hódolatunkat itt-ott, például az Orioban vagy a Joël's-nél. A pultnál üldögélős hangulat számunkra reggeltől reggelig élvezhető, ehhez pedig a katalán főváros az egyik legizgalmasabb terep.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy bármennyire is kozmopolita és befogadó hely Barcelona, a vendéglátás területére nem tudtak tömegesen betörni a nemzetek konyhái és a nemzetközi gyorséttermek, ami valljuk be, jót tesz a városnak. Persze vannak kebab büfék és ázsiai éttermek, biztosan vannak gyorsétterem-láncok, de nem feltűnőek, nem is emlékszem rájuk, sokkal inkább megmaradt a rengeteg café és a mindenféle helyi érdekeltségű vendéglátóhely emléke.

Mert minden az evésről szól itt, ez egy olyan város, ahol lépten-nyomon enni támad kedve az embernek. Akkor is, ha jól kitalált éttermi programokat szervezünk, ahová nem illik teli hassal érkezni, akkor is, ha már reggel annyit eszünk a piacon, hogy normális körülmények között gondolni sem bírnánk az ételre, és akkor is, ha minderre meglehetősen sokat kell költenünk, mert a tapasok, osztrigák, sonka- és sajtüzletek portékai nem nevezhetők olcsónak. Reggeltől késő estig falatozunk, miközben újra és újra lenyűgöz a város szertelen, izgalmas stílusa, a természeti adottságok és az épített örökség sajátos egymásba fonódása. Gaudi formabontó klasszikusai mindenfelé, a Sagrada hátulja és a bejutni vágyók elképesztő sora, a Gótikus negyed bájos terei, s a jobbnál jobb parkok városszerte – Barcelona télen is szuper hely. Csupa élet a város, mert a lakói imádják használni és élvezni. Mi is imádtuk.