Nem lehet ma már a világ egyik legnépszerűbb fehérborfajtájáról, a sauvignon blanc-ról úgy beszélni, hogy meg ne említsük Új-Zélandot is. A szigetország természeti és technológiai adottságainak köszönhetően mára kimagasló minőséget ad a világnak, s nemcsak a fehér szőlőknél értek el nemzetközi hírnevet, a borbarátok már az új-zélandi pinot noir-t is méltán emlegetik. Környezettudatosság, minőség, innováció – ezek a kulcsszavak, mikor az új-zélandi borkultúráról beszélünk.
Az első szőlő tőkéket az 1800 évek elején telepítették angol misszionáriusok, s egy James Busby nevű úriember alapította az első borászatot. 1836-ban már szüretelt és bort is készített, tapasztalataiból több könyvet is írt. A XX. század első feléig a borászat gyakorlatilag jelentéktelen méretű volt, az ország megélt az állattenyésztésből, hús és tejtermék-exportból szépen, ám az idilli állapot nem tartott a végtelenségig. 1957-ben létrejött az Európai Gazdasági Közösség, amely a tagállamok számára nem csak szimpla vámuniót, hanem közös mezőgazdaság-politikát, és minden tagállamra egyformán vonatkozó kereskedelmi feltételeket jelentett, sőt, mindezt a tagállamok volt gyarmataira is kiterjedő hatállyal tette. 1967-ben Anglia is csatlakozott az EGK-hez, a piaci viszonyok alaposan átrendeződtek, a zátony hús és tejtermékeinek versenyképessége megcsappant. Ami teljesen megváltoztatta a kiwik hozzáállását a borokhoz, az a rendszeres repülőjáratok megindulása Európa felé, egyre többen indultak el „tengerentúli” tapasztalatokat szerezni, egyre többen találkoztak az európai borkultúrával, borfogyasztási szokásokkal. Napjainkban ma 8000 hektár feletti területen gazdálkodnak, az európai fajtákat a huszadik század közepétől kezdték el aktívabban telepíteni. A sauvignon blanc a leghíresebb fajta, ezt mennyiségben csak a chardonnay előzi meg, a kékszőlőknél a pinot noir vezet.
Négylábúak munkában a Yealands-szőlők között
Peter Yealands új-zélandi borász szerint általános gyakorlat normális méretű juhokat - például merinóit - tartani a szőlőskertekben a téli időszakban, amikor a szőlőtőkék pihennek: az eredmény jól táplált nyáj a juhász számára, tiszta szőlőskert a borásznak. Ám ha az idő melegszik, és a tőkék rügyezni kezdenek, akkor a merinóiaknak menniük kell, mert a szőlőleveleket igen ízletesnek találják. A helyettük "munkára fogott" mini juhfajta neve babydoll juh, akiket természetbarát módon alkalmazhat ezerötszáz hektáros birtokának megfelelő fenntartására a szőlő növekedési időszakában. A kiváló borairól és rendkívüli környezettudatosságáról ismert, mára világhíres pincészet újabb tételei a Veritas Borkereskedés forgalmazásában érhető el a magyar piacon.
