Az osztriga Rockefeller egykor a New York-i elit kedvence volt, és nem kellett sok idő ahhoz, hogy világszerte népszerű legyen a tengeri ínyencségeket kedvelők körében. Nézzük, hogy készül az osztriga melegen, és mi köze mindehhez a híres bankárcsaládnak.

Az osztriga Rockefeller a saját héjába visszatöltött ételkülönlegesség, mely grillen vagy sütőben készül, és tökéletes választás lehet azoknak, akik szeretnék megkóstolni az osztrigát, de nyersessége, vagy állaga miatt ódzkodnak tőle.

Az ételt 1899-ben alkotta meg a New Orleans-i Antoine’s étterem tulajdonosa, Antoine Alciatore és Jules nevű fia. Az ízgazdag fogást méltó módon szerették volna elnevezni, így az akkor élő legvagyonosabb amerikaiakról, a Rockefeller fivérekről kapta nevét. John. D Rockefeller és testvére, William Rockefeller nemcsak a névadói voltak e kulináris ínyencségnek, hanem nagy hódolóivá is váltak. A fennmaradt írások szerint nemegyszer igénybe vették az osztriga Rockefeller megálmodójának, Jules-nek a szolgáltatásait, amikor több száz fős bálokat rendeztek. E bálokon az osztriga Rockefeller volt az előétel, melyet Jules Alciatore személyes felügyelete alatt készítettek el New York legjobb séfjei a vendégsereg számára.                                   

Egyes feljegyzések szerint az Antoine’s  napjainkig több mint 3 500 000 adag osztriga Rockefellert értékesített, de az eredeti receptúrát máig titok övezi, és a jelenleg is működő étterem hétpecsétes titokként kezeli. Állítólag az eredeti receptúra tartalmazta mindazokat az összetevőket (osztriga, bacon, zsemlemorzsa, petrezselyem, spenót?, fokhagyma, mogyoróhagyma, tejszín, parmezán sajt, Pernod, vagyis ánizslikőr és vaj), amelyeket a mai napig használunk. Alton Brown, az amerikai Good Food Networks sorozatban utánajárt a titoknak, és laboratóriumi körülmények között újrakonstruálták az ételt egy fennmaradt és kiszáradt, majdnem százéves osztriga Rockefeller elemzésével. A végeredmény kissé meglepő, hiszen az analízis új összetevők jelenlétét is kimutatta az ételből: olívaolaj, reszelt angolzeller szára, és kapri bogyó is került az ételbe. Spenótot nem, de pépesített petrezselymet kimutatott az elemzés. A felfedezés azért is érdekes, mert a legöregebb és már negyven éve az Antoine’s-ban dolgozó mesterszakács is azt vallja, hogy soha nem használtak spenótot ehhez a fogáshoz.

Hogy igazat mond-e, avagy csak őrzi a titkot, azt nem tudhatjuk, mindenesetre az étel több mint egy évszázad elteltével is népszerű luxusínyencség, melyhez egy pohár/üveg champagne a tökéletes kísérő. Az étterem mind a mai napig működik, ha valaki New Orleans-ban jár, itt érdemes megkóstolni ezt a finomságot: www.antoines.com. De otthon is lehet próbálkozni!

Osztriga Rockefeller

Hozzávalók 2-6 főre:
egy tucat friss osztriga,10 dkg friss bébispenót, 2 evőkanál sótlan vaj, 1-2 gerezd fokhagyma
3 kis mogyoróhagyma, 3-4 cl Pernod (Pernod híján konyak, vagy ánizslikőr)
pár csepp Tabasco szósz, 3 vékony szelet bacon, 1-2 ek frissen reszelt parmezán sajt
pár szál petrezselyemzöld aprítva, 1 marék zsemlemorzsa vagy friss házi kenyérmorzsa, tengeri só és frissen őrölt bors ízlés szerint

A sütőt melegítsük 220 Celsius-fokra, és nyissuk fel az osztrigákat. Kevés vajon pároljuk meg az aprított mogyoróhagymát, dobjuk rá a reszelt fokhagymát, majd a spenótot, sózzuk, borsozzuk és pároljuk addig, míg éppen csak összeesik (3-4 perc). Ízesítsük a Pernod-val, a Tabasco szósszal és fél perc múlva vegyük le a tűzről. Az apróra felkockázott bacont, kevés vajon pirítsuk meg, keverjük hozzá a morzsát, a parmezánt és az aprított petrezselymet. A kagylót vegyük ki a héjból, tegyük jéghideg vízbe, a héjat öblítsük tisztára, majd az öblösebb felébe halmozzunk egy réteg spenótot, mindegyikre tegyünk egy-egy lecsepegtetett osztrigát, a tetejét szórjuk meg a morzsás keverékkel, toljuk be a forró sütőbe és addig süssük, amíg a morzsa aranybarna lesz.